A néhai Derékszög néni

Volt becsületes neve is, de mindenki csak így hívta, mert a háború óta a gerincproblémái miatt derékszögnél jobban nem tudott kiegyenesedni. A harmadikon lakott a fiával, Jézussal. Mint csónaknak a lapát, neki is elválaszthatatlan tartozéka volt a házilag fabrikált nyugdíjas-talicska; fémvázra applikált kartonláda. Abban hordta mázsaszám a szárazkenyér-morzsát a beteg tekintetű galamboknak, amelyek mindegyike az emberiséget hetek alatt kipusztítani képes baktériumtenyészetet hurcol magával. Derékszög néni megállt a tengópálya közepén, szórta a morzsákat, penge vékony ajkai közül pedig egyre csak azt préselte ki: tubi-tubi-tubi. A kutyákat is nagyon szerette, valószínűleg azért, mert könnyen észrevette őket. Havonta egyszer bedaueroltatta ősz haját. Kék otthonkáját látva az ember ösztönösen eloltotta a cigit, nehogy lángra kapjon a gyúlékony anyag.
Amikor meghalt, a fia, Jézus egészen újjászületett, három markos hórukkembert hívatott, és napokon keresztül pucolták ki a lakásból az öregasszony hagyatékát.
Elszállítottak összesen 47 üveg, még 1973-ban elrakott, azóta különleges, zselés penésszel kiegészült baracklekvárt, százharminc, alig használt pillepalackot, tíz Tüzép feliratú raklapot, több zsáknyi száraz kenyerét, valamint több folyóméter "Vigyázat, sugárveszély!" feliratú, gondosan elmosott sárga műanyag zsákot.

Parkolási szabályok

Fa alá nem szabad állni, mert lekaparhatatlanul telefossák a szélvédőt a gusztustalan, fonnyadt városi galambok, vagy jön a menetrend szerinti monszun, és rádönti valamelyik korhadt törzset a motorháztetőre. Az átjáró elé nem szabad állni, mert az összes nyugger arra vonul a piac felé, menet közben pedig vagy a kocsi oldalának támaszkodva pihegnek, vagy beleakadnak a visszapillantóba. A patika felőli oldalra sem szabad állni, esténként arrafelé könnyítenek magukon a gyógyszertár lépcsőjén elpihenő és kvaterkázó otthontalanok, vagy a szemközti házban lakó többgenerációs, nagycsaládos munkanélküliek lelopják a még nem megpadkázott dísztárcsákat. A sarkokra sem szabad állni, mert a böhöm pénzszállítós kocsi úgyis meghúzza a fényezést. A járdára pedig végképp nem szabad állni, az a zsírdisznó audis strici foglalt helye, aki egész nap a szolárium előtt szellőzteti szőrös mangalicahasát, amíg a kurvája az ötödiken be nem fejezi a műszakot.

Metamorfózis

A háznak olyan létszámú vezetősége van, mint egy kisebb állami vállalatnak. A lakószövetkezetnek van elnöke, igazgatósága, ők magukat szerényen csak vezetőségnek titulálják, és van az operatív teendőkre szakosodott gondnok, akinek helyettese is akad.
Utóbbi Árpi bácsi, az államszocializmusból itt maradt, semmihez sem értő, de mindent megszerelni akaró szaki és egy virtigli nyilas házmester sajátos kombója.
Árpi bácsi kevéssé érzékeny az úgynevezett lakók ügyes-bajos dolgaira. Ha hajléktalan szökik be a lépcsőházba - a bejárati ajtó mágneszárát a helyettes gondnok hat év alatt sem bírta megszerelni, így akkor is kinyílik, ha egy ötéves gyerek hangosabbat tüsszent előtte -, az estéjébe belezavaró, panaszos lakónak segítségként azt ajánlja, hogy sürgősen költözzön el, vagy nyissa szélesre az ablakát, és ugorjon ki. Emiatt nem lehet azonban Árpi bácsira haragudni, a szolgálati ideje lejárta után (és általában közben is) ugyanis csutkarészeg, másnap már nem is emlékszik, ki, miért küldte el el őt előző este a jó édes anyjába. Hóna alatt létrával kedélyesen imbolyog a járdán, miközben a kéz alatt megszerzett lapradiátorokat próbálja jó pénzért bárkinek eladni.
Egyszer a lépcső alá beköltözött csöves hatalmas kulát hagyott maga után emlékbe, Árpi bácsi csak akkor volt hajlandó a bajt elhárítani, amikor már több emelet lakója azzal fenyegette, hogy felkötik az egyik strangra az öreget. Fújtatva négykézlábra ereszkedett, hogy némi hypós vízzel fellazítsa az exkrementumot, de megcsúszott, és mivel éppen eléggé részeg volt, nem tudott lábra állni, hosszú percekig csúszkált és kapálózott az iszamos lében.
Mint valami nagy, magatehetetlen büdösbogár, amit jobb lenne egy összecsavart Népszavával agyonütni, hogy ne szenvedjen már tovább.

Little shop

A lépcsőház egykori villanyóra-helyiségében alakították ki a kisközértet, amely Little shop névre hallgat, bár mindenki kisközértnek nevezi. A tulaj egy kiöregedett taxishiéna, Sas József-szerű frizurával (felül már ritkább, ezért oldalt kis tupírt követően a fejbúb felé fésült, hullámos tincsek). Amilyen ocsmány figura, olyan jó üzleti érzéke van: egy kilométeren belül övé az összes kisbolt. Egyszerre tartja távol a konkurenciát és az árversenyt, valamint tudja cirkuláltatni az árukészletet. Ha például a kis közértben nem fogyott el délelőtt minden kenyér, a maradékot Vera nénivel átviteti a Szentendrei úti üzletébe, az úgyis a buszmegállónál van, nagy a forgalom, sok a vevő, mindent el lehet adni. Nemcsak az árut, de még a szatyrokat is a közeli hipermarketből hozza, majd benzinkutakat megszégyenítő áron kínálja. Amikor megérkezik a nagy bevásárlásból, mindig akkurátusan félig a járdára parkol, majd füttyent Vera mamának, hogy kezdheti behordani a karton tejeket. Általában a szörnyen belassult, vélhetően évtizedek óta mákteán élő Vera mamát állítja a pult mögé, szerencsétlen nyugdíjas örül annak az ötvenezernek, amit havonta zsebbe kap, nagy ritkán viszont a tulaj fia maga az eladó. Kiköpött az apja, csak míg a fateren az alkohol hagyott évtizedes nyomokat, a srác már kokainnal nyomja, amint azt pörsenéses, püffedt arca is mutatja.

A vasverő

Nyugdíjas éveinek elején járó asszony. Egyszerre megelégedettséget és paranoiát tükröző mosolyát mintha az arcára tetoválták volna. Férje már régen meghalt, ezért kénytelen maga intézni a lakás körüli apróbb munkákat. Egyszer arra ébredt a ház, hogy vasdarabbal veri a folyosói rácsot, mert vissza kellett tenni a helyére a zár nyelvét. A segítséget udvariasan elhárítja, addig üti a vasat, amíg meleg nem lesz. Mint az átlagos panellakó, ő is beépíttette az erkélyt. Fixa ideája, hogy a felette lakók az erkélyre pisáltatják a kutyájukat, a lecsurgó sárga lé pedig hamar rászárad az ablakára, ő meg takaríthat. Ha nem én laknék fölötte, azt híresztelném, hogy bolond, hazudós öregasszony.