A vasverő

Nyugdíjas éveinek elején járó asszony. Egyszerre megelégedettséget és paranoiát tükröző mosolyát mintha az arcára tetoválták volna. Férje már régen meghalt, ezért kénytelen maga intézni a lakás körüli apróbb munkákat. Egyszer arra ébredt a ház, hogy vasdarabbal veri a folyosói rácsot, mert vissza kellett tenni a helyére a zár nyelvét. A segítséget udvariasan elhárítja, addig üti a vasat, amíg meleg nem lesz. Mint az átlagos panellakó, ő is beépíttette az erkélyt. Fixa ideája, hogy a felette lakók az erkélyre pisáltatják a kutyájukat, a lecsurgó sárga lé pedig hamar rászárad az ablakára, ő meg takaríthat. Ha nem én laknék fölötte, azt híresztelném, hogy bolond, hazudós öregasszony.