Volt becsületes neve is, de mindenki csak így hívta, mert a háború óta a gerincproblémái miatt derékszögnél jobban nem tudott kiegyenesedni. A harmadikon lakott a fiával, Jézussal. Mint csónaknak a lapát, neki is elválaszthatatlan tartozéka volt a házilag fabrikált nyugdíjas-talicska; fémvázra applikált kartonláda. Abban hordta mázsaszám a szárazkenyér-morzsát a beteg tekintetű galamboknak, amelyek mindegyike az emberiséget hetek alatt kipusztítani képes baktériumtenyészetet hurcol magával. Derékszög néni megállt a tengópálya közepén, szórta a morzsákat, penge vékony ajkai közül pedig egyre csak azt préselte ki: tubi-tubi-tubi. A kutyákat is nagyon szerette, valószínűleg azért, mert könnyen észrevette őket. Havonta egyszer bedaueroltatta ősz haját. Kék otthonkáját látva az ember ösztönösen eloltotta a cigit, nehogy lángra kapjon a gyúlékony anyag.
Amikor meghalt, a fia, Jézus egészen újjászületett, három markos hórukkembert hívatott, és napokon keresztül pucolták ki a lakásból az öregasszony hagyatékát.
Elszállítottak összesen 47 üveg, még 1973-ban elrakott, azóta különleges, zselés penésszel kiegészült baracklekvárt, százharminc, alig használt pillepalackot, tíz Tüzép feliratú raklapot, több zsáknyi száraz kenyerét, valamint több folyóméter "Vigyázat, sugárveszély!" feliratú, gondosan elmosott sárga műanyag zsákot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése