A lépcsőház egykori villanyóra-helyiségében alakították ki a kisközértet, amely Little shop névre hallgat, bár mindenki kisközértnek nevezi. A tulaj egy kiöregedett taxishiéna, Sas József-szerű frizurával (felül már ritkább, ezért oldalt kis tupírt követően a fejbúb felé fésült, hullámos tincsek). Amilyen ocsmány figura, olyan jó üzleti érzéke van: egy kilométeren belül övé az összes kisbolt. Egyszerre tartja távol a konkurenciát és az árversenyt, valamint tudja cirkuláltatni az árukészletet. Ha például a kis közértben nem fogyott el délelőtt minden kenyér, a maradékot Vera nénivel átviteti a Szentendrei úti üzletébe, az úgyis a buszmegállónál van, nagy a forgalom, sok a vevő, mindent el lehet adni. Nemcsak az árut, de még a szatyrokat is a közeli hipermarketből hozza, majd benzinkutakat megszégyenítő áron kínálja. Amikor megérkezik a nagy bevásárlásból, mindig akkurátusan félig a járdára parkol, majd füttyent Vera mamának, hogy kezdheti behordani a karton tejeket. Általában a szörnyen belassult, vélhetően évtizedek óta mákteán élő Vera mamát állítja a pult mögé, szerencsétlen nyugdíjas örül annak az ötvenezernek, amit havonta zsebbe kap, nagy ritkán viszont a tulaj fia maga az eladó. Kiköpött az apja, csak míg a fateren az alkohol hagyott évtizedes nyomokat, a srác már kokainnal nyomja, amint azt pörsenéses, püffedt arca is mutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése